Ténylegesen csak agyunk 1O %-át használjuk?

Az egyik legkorábbi hivatkozást erre a népszerű téveszmére Dale Carnegie tette 1936-ban egy könyvében- Ő még 15 %-ot emlegetett neurológiai bizonyítékok nélkül. A hírneves mondat Karl Lashley 192-as kísérleteinek félreértelmezésén alapszik. Lashley azt próbálta kideríteni, hogy az agyban hol raktározódik el az a bizonyos dolog, amit emlékezetnek neveznek. Megtanított patkányokat labirintusban szaladni, megmérte, hogyan boldogulnak a feladattal, ahogy egyre újabb és újabb agykérget távolít el az agyukból. Lashley úgy találta, a memória nem egyetlen helyen, hanem a teljes agykéregben tárolódnak, és valószínűleg máshol is. Az eredményei tulajdonképp azt mutatták ki, hogy az agykéreg bármely részének eltávolítása memóriazavarokat okozhat. A nagyon korrekt eredményeket aztán gyökeresen félreértelmezték, hogy kimutassák, miszerint a patkányok jól végezték a feladatot, egészen addig, míg az agyuk tíz százaléka megmaradt. Ez két problémát is felvet. Lashley nem állította, hogy csak agyunk tíz százalékára van szükség, másrészt egyetlen patkány agyának sem távolította el a kilencven százalékát.
A téves mondatot Einsteinnek is tulajdonítják, és egy angol orvos, Lorber doktor megfigyeléseihez kötik. A professzor sok olyan esetet tárgyalt, amelyben fiatalembereknek nem volt sok agyuk, viszont normális intelligenciával rendelkeztek. Egy különleges esetben egy fiatalembernek, akinek csak 1 mm vastagságú szürkeállomány volt az agyában az átlagos 46 mm helyett kitüntetéssel szerzett tudományos fokozatot matematikából. A legendás téveszme, végül hamisnak bizonyult, mégpedig az új letapogató/ képfeldolgozó technológiák feltalálásával (mint a pozitron emissziós tomográfia és a funkcionális mágneses rezonanciaképek), amelyek képesek megmutatni az agy anyagcseréjét. Bármely egyetlen tevékenység során (beszéd, olvasás) az agyunknak csak kicsiny része működik, ám 24 óra alatt a teljes agy funkcionálni fog.